FANNI LOVAS WEBLAPJA

SZERETED A LOVAKAT, AKKOR ITT A HELYED !!!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Mindenkori lovaséletünkben meghatározóan fontos volt a magyar paraszti lovaskultúra , a pusztai ember öröklött tulajdonsága, adottságuk, és tehetségük, ami alapján érték el kiemelkedő sikereiket. Ezek közé tartozik id. Bábel József, aki az 195O- 6O-as években kiemelkedő sikereket ért el.

Új erőre kapott a magyar lovassport az 5O-es évek elején. A tenyésztés és sport kapcsolatát még szorosabbá kell tenni, hiszen nyilvánvalóvá vált az a felismerés, hogy a jövőben egyre keresettebb árucikk lesz a jól idomított sportló. Régi és híres lótenyésztő vidékeinken egyre alakultak a sportegyesületek, régi szakemberek vállalták a fiatal generációk felkészítését, ami alapján a lovassport elzárkózottsága megszűnt. A Lovasszövetség összefogta a sportág alakuló szakosztályait, megalkották a hivatalos szabálykönyveket, rendszeresen kiírták a versenyeket és a bajnokságokat. Megteremtették a kapcsolatot a Nemzetközi Szövetséggel és 1953-ban sor került az első külföldi versenyre, Bukarestben. A Honvéd Sportegyesületek, a különböző lovasszakosztályok nevelték az új generációt. Közel 4O sportkörben több mint ezer lovas állt rajtra készen, hogy összemérje tudását. Versenyeket ? évente- tucatnyinál is többet, természetesen akkor is rendeztek a sportkörök, házibajnokságok. Béke Kupa és az éves teljesítményeken alapuló bajnoki rendszer volt érvényben. Nemzetközi versenyt idehaza nem tartottak, külföldön első ízben, 1953-ban volt magyar lovascsapat, nemzetközileg is rangot adó versenyen pedig először csak 1956-ban szerepelt a stockholmi olimpia előtt, alatt és utána. A Nemzetközi Lovasszövetség is foglalkozott ezzel a kérdéssel, többek között edzőtanfolyamok szervezésével igyekeztek orvosolni a kialakult helyzetet. A magyar lovassport nem szűkölködött kiváló oktatókban. A teljesség igénye nélkül felsorolva néhány nevet: Tóth Béla, - egyúttal az akkori öttusa válogatott-keret lovasedzője, Máchánszky Gyula, aki az időben a tehetséges, fiatal generáció reprezentánsa, a lovasválogatott akkori edzője, dr. Kollár Kornél, Somogyi István, Német Dezső, Lászai József, és a ?régi gárda? akkor még aktív tagjai, Platthy József, valamint Bodó Imre. Az újjáalakult Országos Lovasszövetség vezetésével, szilárd szakmai alapokon igyekezett a világszínvonaltól erősen elmaradt hazai lovassport ügyét előrelendíteni. Ezt a kezdeményezést sikerek követték, jelentős sikerek. Nagy egyéniségek, legendás sportesemények főszereplői kezdték lovaspályafutásukat, olyan társakkal, mint Aranyos, Hóvirág, Bársony, Léva, Alvilág, Higany, a korszak olyan képességű lovai, amelyek szép sikereket értek el, a hazai és a nemzetközi versenypályákon. Somlay Lajos, Szabados Gyula, Szatola Albert, Karcsú Imre, Suti István, Móra László, Magyar Imre, Baranyai József, Varró József, ifj.Tóth Béla, nevük, sikereik magukért beszélnek, akikhez eredményei alapján hozzátartozott, az akkori Kiskunhalasi Határőr Dózsa versenyzője, Bábel József is.

- Szüleim földművelők, pásztorok voltak, innen hoztam a föld és az állatok szeretetét. ? kezdte a beszélgetést a régebbi idők egyik tanúja id. Bábel József. ? 1936-ban Apajon születtem, ahol az akkori időben közel 1OOO nagytestű haszonállat volt, többségében lovak. A ménesben akkor magyarfélvér, ügető, telivér fajtájú lovak voltak, amire 32 csikós felügyelt. Kora gyerekkoromban már a lovakhoz kerültem, ahonnan 195O-ben Tóth Béla kiemelt, és egy egyéves budapesti lótenyésztési, tanfolyamra helyezett el. Ezt később, egy kétéves követte, ahol már a sport is főszerepet kapott. Az iskola magas szinten képezte ki a lovasokat, az onnan kikerült lovasok, szinte minden lovasszakágban kiváló eredményeket értek el. Magam díjugratásban, militaryban, díjlovaglásban is nyertem magyar bajnokságot, és ezt elsősorban az akkori tanáraimnak, edzőimnek köszönhettem.

- Néhány nevet hallhatnánk az akkori oktatók közül?

- Tóth Béla, akinek a segítsége nélkül nem is kerülhettem volna az iskolába, Máchánszky Gyula, Kollár Kornél, Platthy József, Zsiga bácsi, később Hirling József, a lovas iskola parancsnoka, mindannyian olyan szakemberek és emberek voltak, akiktől nagyon sokat tanulhattunk. Nélkülük a magyar lovassportolók ilyen eredményeket nem érhettek volna el. Azoknak az éveknek a munkája, majd azt követő eredmények, sikerek, a következő generációknál is jelen vannak, most is megtalálhatók.

- Néhány gondolat erejéig légy szíves elevenítsd fel pályafutásodnak fontosabb állomásait, eredményeit.

- 1952-ben ifjúsági versenyzőként military versenyeken kezdtem a sportpályafutásomat, 1953-ban, kategóriámban az elsők között végeztem. Közben a díjugratásban is eredményesen szerepeltem, de éveken keresztül díjlovasként is ott voltam az élen. 1957-től hívatásos katonaként, a Kiskunhalasi Határőr Dózsa versenyzőjeként indultam. 1958-ban, négy forduló összesítése alapján militaryban és ifjúsági díjugratásban bajnoki címet nyertem, 196O-ban, a bajnoki versenyrendszerben akkor kétnapos versenyként ismert számban, - díjugratás és díjlovaglás, - szintén magyar bajnok lettem. Nemzetközi versenyeken, romániában, lengyelországban, jugoszláviában és olaszországban is sikerrel szerepeltem a magyar csapat tagjaként. 196O-ban a római olimpia előtt, Somlai, Suti, Móra, Szabados, Hajdu és Karcsú mellett és is helyet kaptam a magyar díjugrató csapatban, azon a Torinóban rendezett hivatalos nemzetközi versenyen, ahol az olasz és a nyugatnémet csapat mögött, harmadikként végeztünk.

-Tudomásom szerint a római olimpiára, mint military versenyző, a magyar olimpiai csapat tagjaként készültél?

- Eredményeim alapján, kerettagként készültem, de egy szerencsétlen baleset folytán mégsem utazhattam. Történt, hogy a Margitszigetről egy versenyt követően, a loval lábon mentünk vissza az istállóba. Ez akkor természetes volt. Lovam, Obeliszk, egy villamostól megijedve, az egyik hátsó lábával olyan szerencsétlenül a másikra lépet, hogy az eltört.

- Hogyan folytatódott az életed a továbbiakban?

Egy eredményes életút:Dallos Gyula

Dallos Gyula alighanem egyedülálló jelenség nemcsak a magyar lovasok, de az egész magyar sport világában is. Xenophon (i.e. 434-355) által lefektetett alapeszmék a lovaglás művészetéről,- ami jelenleg is a mai modern lovasművészet egyik alapja,- alakította ki Dallos Gyula gondolkodását és kapcsolatát a lovakkal. A magyar sport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya.

Az egyik legismertebb magyar lovas sportoló eddigi sporteredményei maguk helyett beszélnek. A magyar bajnokságban 25 alkalommal volt első, 11 világkupa forduló győzelme, 6 esetben, a világkupa döntőjében való részvétele, 1991-ben Európa bajnokság egyéni 7. helyezés, 1993-ban Európa bajnokság egyéni bronzérem, 1994-ben világbajnokság egyéni 7. helyezés egyedülálló teljesítmény a hazai díjlovaglás eddigi történetében. A klasszis versenyző erényéhez tartozik az emberek iránti nagyfokú tisztelet, segíteni akarás, a ló iránti mérhetetlen türelem és alázat. A szombathelyi születésű sportoló tehetségesnek bizonyult a labdarúgásban, műkorcsolyázásban és a futásban, de végül, 1962-ben mégis a lovas sportot választotta. Először a díjugratók majd a military sportolók kőzött tűnt fel szorgalmával, tehetségével, amit akkori eredményei is bizonyítanak. Az 1972-es müncheni olimpiára még a military keret tagjaként készült. Amikor 1974-ben eltörte a lábát, egy korábbi elhatározását valósította meg. A lovas sportok közül a díjlovas szakágat választotta. Döntését így indokolta:? A díjlovaglásban valami vonzó kettőség van. Egyrészről itt szükséges a legnagyobb elméleti felkészültség, másrészt itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. A lovas részéről a legerősebb akaratátvitelre itt van szükség, hiszen a lovakat gyakran természetes mozgásuk ellen való mozgáskombinációkra kell rávenni. Ez a munka a ló és az ember együvé tartozása egy közös cél érdekében, egy különleges alkotó cselekvés a ló és az ember barátságának szimbóluma.? Dallos Gyula mesteredző, közel 2O éven keresztül volt a díjlovagló szakág szövetségi kapitánya. Tagja a Nemzetközi Díjlovasok Klubjának, a Nemzetközi Díjlovas Edzők Klubjának, a Magyar Edzők Társaságának. A Magyar Lovassport örökös bajnoka, Vas megye örökös bajnoka, Dunakeszi díszpolgára, Széchenyi Emlékérem és az Ádám Zoltán Emlékérem birtokosa. Vágya, a Nemzet Lovasa életműdíj elnyerése. Hamarosan a boltokba kerül, - Dallos Gyula Lovasiskolája ? könyvének második része. Dallos Gyulával otthonában Dunakeszin, családi körben kezdtük a beszélgetést. Dalloséknál a családi harmónia, a szeretet és az egymás iránti tisztelet meghatározóan kíséri életüket, tevékenységüket, sikerüket a sportban. Ez egy különleges életforma. A korábbi években sikeres díjlovas sportoló, Bea asszony mellett, Dallos Zsófi a házaspár leánya, szülei példáját követve szintén a díjlovaglással kötelezte el magát. Nemzetközi rangos versenyek győzteseként, értékes helyezettjeként, magyar bajnokként követi szüleit.

- Az ember egész létét és életét a Jóistennek köszönheti, aki engem is megáldott egy hihetetlen magas szintű, ember és ló iránti szeretettel és a lovaglás iránti kedvező adottsággal. Ezen kívül a sors nagyon kegyes volt hozzám, mert egy olyan társsal, feleséggel ajándékozott meg, aki nélkül nem érhettem volna el sikeresnek mondható pályámat.- kezdte a beszélgetést Dallos Gyula.- Megajándékozott bennünket a sors egy olyan gyerekkel, aki mindkettőnk tulajdonságait ötvözve született, és viszi tovább ezt az életutat, ami a legnagyobb öröm számunkra. Mind a ketten a lovassporttal köteleztétek el magatokat. Törvényszerű volt Zsófi választása, vagy befolyásoltátok döntésében?

- Zsófi beleszületett a lovassportba. A ló és a lovassport szeretetét magával hozta. Pici gyermekkorától lóközelbe került, mi nem erőltettük. Több sporttal megismerkedve tudatos kitartással készült és készül jelenleg is megvalósítani az elképzelését ? folytatta az édesanya.

- Zsófi, te ezt hogyan látod?

- Apuék már korán maguk elé ültettek a nyeregbe. Korán, úgy 6 éves koromtól kezdve lovagolok, de közben a művészi tornával, a tenisszel is megismerkedtem. 1985-től versenyzek a díjlovaglásban, jelentősebb eredményeim: kétszer voltam Junior Bajnok, többször Ifjúsági Bajnok, tízszer Budapest Bajnok, 1993.-ban az Ifjúsági EB-n egyéni 8., 1997-ben a Junior EB "B" döntőjében 5., 2003.-ban Országos Bajnok, többször voltam ezüstérmes, bronzérmes. 2003-ban az Osztrák Bundeschampionátuson első helyezést értem el. A hivatalos nemzetközi díjlovagló versenyeken, és világ kupa fordulókon többször szereztem értékes helyezéseket, illetve győzelmet. Kvalifikálódtam a 2005. évi Európa Bajnokságra, és a Világ Kupa Közép Európai liga döntőjére Amit eddig elértem, abban nagyon sok munka, tanulás és kitartás van, ezekben meghatározóak a szüleim érdemei. Segítségük nélkül nem érhettem volna el ilyen eredményeket.

- Kedves Bea. Ismerjük kapcsolatát a díjlovassporttal. Többször volt érmes helyezett a magyar bajnokságokon, Nagydíj szinten lovagolt, több mint egy évtizeden keresztül a hazai élmezőnyben. Jelenleg milyen a kapcsolata a lovakkal és a sporttal?

- Jelenleg is közvetlen ló és versenykapcsolatban élek, családi vállalkozásunk keretei között szervezem a hazai és nemzetközi versenyekre való utazásainkat, intézem a lótartás, felkészítés, versenyzés nem kis feladattal járó ügyes-bajos dolgait. Aktívan részt veszek néhány hazai és nemzetközi verseny rendezésében, például 3 éve vagyok a kaposvári Díjlovagló Világ Kupa versenyigazgatója. 2004. januárja óta a díjlovagló szakág szövetségi kapitány tisztségét is ellátom. Elégedett, boldog emberként hasznosíthatom tapasztalatomat, tudásomat. Öröm számomra, hogy segíthetek azoknak, akik hisznek és bíznak bennem, együtt örülni, izgulni egy-egy szép teljesítményért, ez hasonlóan felemelő érzés, mint amit versenyző koromban átéltem, éreztem.

- Aki 43 éve a lovassporttal kötelezte el magát, 38 éve díjlovas versenyző, miképpen összegzi az elmúlt évtizedeket? - fordulok Dallos Gyulához.

- A szombathelyi iskola jó alapot teremtett számomra. Szép eredményeket értem el kezdetben, a díjlovaglásban, díjugratásban és a military szakágban. De végül is a díjlovaglást választottam. A szakágban komolyabb nemzetközi eredményeket először Bordallal értem el. Több nemzetközi Nagydíj győzelmet és 12 magyar bajnokságot nyertünk együtt. A hortobágyi tenyésztésű (Bontur xx-Kitekints), kis termetű ló mozgása ugyan korlátozott volt, de technikailag kifogástalan mozgáskombinációkra volt képes. Bordal 25 évet élt, 23 évesen még Nagy Díjban versenyzett Zsófival. Rangos nemzetközi versenyeken szép eredményeket értem el a német tulajdonban lévő Drukittal. Az akkori NDK-ból érkezett, vágólóként, de 18 hónap múlva Nagy Díjat nyertünk. Sok nemzetközi versenyen eredményesen szerepeltünk, és minősültem vele a Stockholmi Világjátékokra is. A hazai tenyésztésű lóról, Heródesről kevesen tudják, milyen nagy képességekkel rendelkezett. Heródesnek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy nemzetközi klasszissá váljon. Korai elvesztése nagy csapás volt a számomra, és a sportágnak egyaránt. Nagyon szerencsés volt Aktionnal való találkozásom. A holland tenyésztésű Aktionnal 1989-től elindult a sportág hazai aranykora. A kezdeti nehézségek után a világklasszis képességű lóval minősültem a 91-es EB-re Donaueschingenben, ahol 7. lettem. 92-ben, Aachenben 2. lettem. 11 esetben nyertem vele Világ Kupa fordulót, 154 nagydíj szintű feladatban győztem vele, és 12-szer nyertünk együtt magyar bajnoki címet. Világ Kupa döntőn 6 esetben értünk el helyezést, 93-ban az EB-n harmadik, 94-ben a VB-n egyéniben hetedikként végeztünk. Két olimpián voltam kint Aktionnal, ötször tettem olimpiai esküt, de egyszer sem tudtam lovagolni. Aktion 2OO3-ban, 21 éves korában hagyott itt bennünket.

- Hogyan látod a díjlovassport nemzetközi és a hazai helyzetét?

- A nemzetközi élmezőnyben versenyzők száma az utóbbi évtizedben folyamatosan növekszik. A regionális és világversenyekre való minősülési szintet évről-évre magasabbra emeli a Nemzetközi Szövetség, és még így is a nagy létszám miatt a lebonyolíthatóság határát súrolják a rangos versenyek. A szakág reneszánszát éli. Évente több ezren indulnak a különböző minősítő versenyeken, láthatóan a díjlovaglásra szelektált, nagyon jó képességű lovakkal és magas szintű tudással, bíró versenyzőkkel. Ebben a folyamatban meghatározó elsőséggel versenyez egymás közt a német és a holland nemzet. Mindkét ország igen magas szintű lótenyésztéssel és sportszakmai háttérrel rendelkezik. Őket az amerikaiak, akik szinte állandó bronzérmesek, majd a dánok, angolok, svédek, franciák, svájciak követik. A lovassporthoz magas szintű lótenyésztés, magas szintű szakmai kvalitás és hihetetlenül nagy tőke szükséges, mert ez a legköltségesebb sportok egyike. A mai magyar díjlovassportot összehasonlítva a nagy tradíciókkal, múlttal, rendelkező nemzetekkel, nagy különbséget látok, mert hiányzik a szükséges tőke mellett az átfogó, egyértelmű, egységes szakmai háttér. Ezek figyelembe vételével, szerényebb körülmények között tesszük a dolgunkat, mindent elkövetünk, hogy a világ élvonalába kerülhessünk. A lovassport egy igen összetett feladat, az eredményekhez, a sikerekhez, erős hitre, erős önkontrolra, adottságra, szorgalomra és alázatra van szükség. Az a versenyző, aki nem tud naponta áldozatot hozni a célokért, soha ne is reménykedjen abban, hogy világraszóló eredményeket fog elérni.

- Milyen szerepe, feladata van az állami- és a sportvezetésnek a lovassport konkrét segítésében és feladatainak megoldásában?

-Az állami feladat, hogy minél szélesebb bázist nyisson arra, hogy a lovassport hol tud megjelenni. A lovassportnak és a vele szervesen összekapcsolódó tenyésztésnek kell kiharcolnia azokat a szakmai érdemeket, amivel meg tud jelenni a világban. Direkt módon azon versenyzők alaplehetőségeit kell támogatni, akik potenciálisan helyzetbe tudják hozni lovassportunkat a nemzetközi versenyeken. A szakmának és a lótenyésztésnek ki kell termelnie azt az alanyt, amivel a hazai szakember megmutatja, hogy érett egy feladat végrehajtására, és ezt az eredményt tudja menedzselni az adott nemzet sportvezetése.

- Milyen tervekkel és lehetőségekkel dolgozol és folytatod versenyzői pályádat?

- Saját lovainkkal továbbá a hazai és külföldi lótulajdonosok, tenyésztők által képzésre, vagy versenyzésre hozzám küldött lovakkal dolgozom, és ezekkel a lovakkal versenyzem a hazai és a nemzetközi versenyeken. Idén két lovat mutatok be Nagy Díj szintű versenyeken, és van egy 7 éves Aktion apaságú, a kerteskői ménes által tenyésztett utánpótlás lovam, amelyet szintén a Nagy Díjra készítek. Ez a lovam Akela, amely az elmúlt két évben nyerte az 5 és 6 éves lovak Tenyészversenyét. Engem pályafutásom alatt mindig az vezérelt, hogy minél jobb fényben tüntessem fel a magyar lovassportot a világ és a nemzetközi versenyeken, minél jobb példával járjak elől a nemzetközi versenyeken, és minél jobb tanítványokat képezzek ki, akik jó eredményeket érnek el, ezzel is dicsőséget hoznak a magyar sportnak, a magyar lovassportnak, a magyar embereknek, Magyarországnak.

Platthy József, Zsiga bácsi

Ha a hazai lovassport történelmét kutatva emlékezünk, a legnagyobbak között találjuk a magyar díjugratósport legnagyobb alakját Platthy Józsefet, azt az embert, aki egész életét és működését a rá jellemző szorgalmával, kemény céltudatosságával, és nem utolsósorban tehetségével a lovassportot és a tenyésztést szolgálta.

Platthy József 1900-ban született. Elemi iskolai tanulmányai után a Ludovika Akadémia huszárlovas szakágát végezte, majd századosi rangban a ?20-as évek végéig a Nemzeti Lovardában szolgál. Oktat, belovagol, díjugrató versenyző, és ez a tevékenység később egész életét végigkíséri. Platthy 1934-1941 között folyamatosan nyolcszor nyerte meg a díjugratás országos bajnokságát, Európa legrangosabbnak számító aacheni nemzetközi bajnokságán 1934-ben két első díjával és 14 helyezésével a legeredményesebb versenyző volt. Hogy fogalmat alkothassunk a verseny színvonaláról, egyetlen adat: Kilenc országból 1000 nevezés érkezett, amin három lovassportág osztozott, de ebben a díjugratók voltak többségben. Platthy a Jubileum Preisben kezdte ?aratását?, szakadó esőben Sárgarózsával megnyerte a számot, Rheingold Preisben szintén első, majd ezután következett a Grosser Preis von Aachen, a verseny fénypontja. A rendkívül nehéz pályán 20 ugrást (150-160 cm) kell teljesíteniük a világ legjobbjainak. Platthy ebben a magas színvonalú versenyben negyedik lett, Gergely vitézzel. Ez időben naponta 30 ezer néző, 41 versenyszám szerepel a programokban, köztük 7 díjlovagló- és 20 díjugratóverseny ? ez Aachen, Párizs, Róma, Luzern, San Remó, Bécs, és még hosszan sorolhatnánk azokat a versenyhelyeket, ahol Platthy győzelmei és helyezései alapján ünnepelt sztár volt. Ausztriában elért kiváló eredményeiért a magyar díjugratók közül egyedül ő kapta meg az osztrák arany lovasjelvényt. De a legfényesebben az 1936-os berlini olimpián ? Sellő nevű lován ? elért bronzérem, amit magyar díjugrató sportoló azóta sem ért el. Ez időbe n kiemelkedő eredményeinek köszönhetően nagy népszerűségnek örvend, és ezért mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban a legmagasabb jelzőkkel méltatják versenyzését. Néhány gondolat az akkor megjelent értékelésekből: ?Sellőt lovagolta Platthy lovasmester. Légis lovaglás, légies ugrásokkal. Csodálatos lendület. Művészi és mégis energikus lovaglással vezette kancáját a nagytudású lovas, és összesen két hibát vétett az egész versenyben. Egyike volt a nap legszebb lovaglásának. Tökéletes harmónia, alig észrevehető befolyás?. Lovaglási, versenyzési stílusa a rövid forduló, ferde ugrásokkal, az összevetésben, különösen, ha azok időre mentek, verhetetlen volt. Ez időben a magyar lovasok sikeres nemzetközi helytállása jellemezte az 1930-as évek első felét. Ezt betetőzte a berlini olimpiai szereplésük. Meglepő volt ezek után, hogy a következő években a magyar lovassportot inkább a hanyatló tendencia jellemezte. Kevesebb külföldi szereplés, a sikerek egyre ritkábbak. Mindez magyarázható volt azzal, hogy bizonyos őrségváltás ment végbe az élversenyzők soraiban. A formája tetőpontján lévő Platthy, Schaurek, Endrődy, Barcza, Visy, Németh, Jankovich mellett új nevekkel ismerkedhettek meg a lovassport kedvelői. Tóth Béla, Máchánszky Gyula, Inkey Lajos, Valkó, Szarka és Némethy Bertalan az utánpótlás legjobbjai. Legjobb lovaink külhoni zabra lettek fogva, az itthon maradottak pedig még nem értek meg, és a második világháború miatt pedig sohasem volt módjukban igazolni képességeiket. Sellő holland tulajdonba került, megnyitva ezzel a külföldre vándorló magyar lovak sorát. A harmincas évek felé egyre több nemzetközi sikert aratott magyar ugróló talált jómódú nyugati gazdára. Így került külföldre kópé, Lidérc II, Egyetlen, Fruska és Sárgarózsa, hazai klasszis lovaink, amelyek már az új tulajdonosaikkal kevésbé remekeltek. 1939-ben, ősszel az ügető-versenypályán Platthy József századik ugratógyőzelmét aratta, ezúttal Medve nevű lovával, majd a bécsi Nagydíjban hatodik, a 25. Jubileumi Luzerni Nemzetek Díjában szerez egy A háborút követően 1952-ben Platthy, Hámori Dezső és Ócsag Imre segítségével az akkori Földművelésügyi Minisztérium Bőszénfai ménesébe kerül belovagló-edzői munkakörbe. Akkori főnöke, a nem kevésbé híres Rádoki József közel húsz esztendőn keresztül dolgozott Platthy Józseffel, amiből egy életre szóló barátság lett. Rádoki József nevéhez fűződik többek között Imperiál felnevelése, valamint a jártatópályás edzésmódszer kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. A régi pályatárs és a kiváló barát 79 évesen is szívesen emlékezik Platthy Józsefre, akire még fiatalabb korában akasztották rá a Zsiga nevet.

Platthy József, azaz Zsiga 1952-ben került hozzám Bőszénfára, ahol az akkori ménesben 440 lovunk volt. Nagyobbrészt kisbéri félvérek, de dalmandi és hannoveri fajtájúak is voltak. Zsiga főleg edzőként az ugrósportban dolgozott, de ezek mellett a pályáról lekerült lovak átképzését is sikeresen végezte. Az innen kikerülő lovak a hazai versenyeken szép eredményeket értek el, azonkívül évenként 118 ló került külföldre. Ezek eredményeiben Zsigának jelentős szerepe volt. Munkáját a nagy szakértelem, az alaposság és a hihetetlen türelem jellemezte. Gyakran megtörtént, hogy munkaidő után is a lovardában maradt, és a legnehezebben kezelhető lovakkal foglalkozott. Szűkszavú, hallgatag agglegény típus létére 53 éves korában házasodott meg, de ezek után is a munka volt a mindene. Kevesen tudták, hogy

harmadik helyet. A következő években a háború azután már lehetetlenné tette, hogy nemzetközi találkozókat rendezhessenek Európa-szerte. versenyzése során a bal kengyelt egy lyukkal hosszabbra, a jobb szárat rövidebbre vette. A berlini olimpiáról mondta el, jobb eredményt is elérhetett volna, de egy prózai ok ebben megakadályozta. A verseny előtt a feszültségek levezetésére olvasott, és későn vette észre, hogy szólítják. Ezért kénytelen volt egy bemelegítő ugrást kihagyni, az egyik akadály előtt pálcát használt, ami végzetessé vált. Zsiga több lovat készített fel az ?50-es évekbeli pardubicei versenyre, ahol két esetben rajthoz álltam Több átszervezésen mentünk keresztül, de Zsiga legtöbbször velem tartott, vagy rövidesen utánam jött. Barátságunkra jellemző volt az egyik mondása a nehezebb időkben: ?Főnök, dobd át a szívedet és ugorj utána?. 1957-ben egy újabb egyesülés után jött létre az Állami Kisbéri Ménes, amit 1962-ben megszüntettek, illetve átszervezték. Zsiga az átszervezés után, 1963-ban ment nyugdíjba. Ezután Budapestre költözött, később, még a ?70-es évek legelején Németországban edzősködött de egy lábtörés hazaparancsolta. Közel a 86-hoz még lovagolt, boldog emberként, szép hosszú kort megélve, 90 évesen távozott közülünk? ? fejezte be a nagy pályatársról és barátról a visszaemlékezést Rádoki József.